Minden történetnek van egy hőse. Még a történetírásnak is. Jelen hősünk egy egyszerű
halandó, aki olykor mérhetetlen vágyat érez magában a világ megmentésére. Ehhez
azonban ritkán érez magában igazi erőt. Azonban hősünk azért hős, mert olyat csinál,
amit más földi halandó nem.
Nem
baj - gondolja -, nem adom fel, mert valami mocorog bennem. Tenni kell valamit!
- tűnődik, majd eszébe jut, hogy írni kéne egy történetet, amitől megváltozik
a világ. Ingujját feltűri és enged is a késztetésnek. Azonban semmi nem történik.
Mintha valami falat talált volna maga előtt. Csak ül, és vár. Vár arra, hogy egy
erő elindítsa a kezét, az ujjait. Még meg is dörzsöli a tenyereit, mint Aladdin
a csodalámpát, és kikerekedett szemekkel várja a csodát, hogy kiszabaduljon a
Dzsinn. Ám a szellem nem jön.
